A hétvégén egy különleges elvonulásnak adhattunk teret a Füzérradványi kastélypark ősi fái között.
Ez a hely már az első pillanatban lelassít. A fák csendje, a puha ösvények, a természet ritmusa mind arra hívnak, hogy kilépjünk a mindennapok rohanásából, és megérkezzünk…
önmagunkhoz.
Az erdőfürdő programunk során azonban nem csak megérkeztünk.
Valami mélyebb is megmozdult.
Mi történik egy erdőfürdőn?
Az erdőfürdő nem túra, nem teljesítmény, és nem is „program” a szó hagyományos értelmében.
Ez egy lassú, tudatos jelenlét a természetben.
Megállunk. Figyelünk. Kapcsolódunk.
- a testünkhöz
- a légzésünkhöz
- és a minket körülvevő élő világhoz
Ahogy az idegrendszer megnyugszik, a belső figyelem egyre mélyebb lesz. És ebben a térben gyakran elkezd történni valami, amit nem lehet siettetni – csak megengedni.
A tó tükrében – találkozás önmagunkkal
Az egyik állomásunk a tó volt.
Először csak leültünk a partján.
Csendben. Jelenlétben.
Majd lassan körbe is sétáltuk a tavat, hagyva, hogy minden lépés egyre mélyebbre vigyen bennünket önmagunkhoz.
A víz tükrében volt a hívás.
Ahogy a felszín visszatükrözte a körülötte lévő világot, úgy kaptak meghívást a résztvevők arra is, hogy önmagukba nézzenek.
Ebben a térben egy különleges figyelmet kaptak:
megtalálni és megérezni a saját pozitív belső tulajdonságaikat.
Nem gondolkodva. Nem elemezve.
Hanem érezve.
Volt, akinek ez könnyen jött.
Volt, akinek idő kellett.
És volt, akinek talán most először nyílt meg ez a kapu.
A víz csendben tartotta ezt a folyamatot.
A fa, ami megtart – kapcsolódás a dombon álló fenyővel
Az erdő mélyén egy domb tetején álló, hatalmas fenyőhöz érkeztünk.
Volt benne valami különleges erő.
Mintha őrizte volna ezt a helyet.
Itt egy vezetett fa meditációval kapcsolódtunk.
Lassan megérkeztünk a testünkbe, a légzésünkbe… majd finoman a fához is.
Volt, aki megérintette a kérgét. Volt, aki nekidőlt. Volt, aki csak csendben állt alatta.
És ahogy ez a kapcsolódás megszületett, valami megváltozott.
A fenyő stabil, megtartó jelenléte szinte kézzelfoghatóvá vált.
Mintha emlékeztetett volna arra, hogy nem kell mindent egyedül tartanunk.
Sokaknál itt történtek a legmélyebb oldódások.
A test ellazult. A légzés mélyült. És ami addig feszült volt, lassan elengedhetett.
A közös alkotás – mandala a természetből
A program végén közösen alkottunk.
Mindenki hozott valamit az erdőből:
leveleket, ágakat, tobozokat, mohát, kérget…
És ezekből egy közös mandalát hoztunk létre.
Nem volt terv. Nem volt „jó” vagy „rossz”.
Csak jelenlét volt. Kapcsolódás. És egy közös tér, ahol mindenki hozzáadhatta a saját darabját.
Ahogy a mandala formálódott, valami láthatatlan is összeállt.
A természet elemei – és mi magunk is – egy körben találkoztunk.
Egységben. Csendben. Egyszerűen.
Ez a közös alkotás finoman lezárta a folyamatot.
Megérkezést hozott. Teljességet.
Amit az erdő ad
Az erdőfürdő egyik legkülönlegesebb ajándéka az, hogy nem akar megváltoztatni.
Csak jelen van. És tart.
És ebben a térben:
- lelassulunk
- megérkezünk
- és elkezdünk újra kapcsolódni önmagunkhoz
Talán ez a legfontosabb, amit magunkkal vihetünk:
A természet nem kívül van.
Mi is részei vagyunk.
